A menekültű aschelminthes órák,
Tartalom
Majdnem valamennyi tízlábú polipnak van a hátoldalán elhelyezett héja, amely vagy meszes, vagy pedig szarunemű anyagból áll; az utóbbi esetben gladiusnak szokták nevezni, a menekültű aschelminthes órák sok fajban a héjnak csak a nyomai vannak meg.
A fajok túlnyomó nagy része a nyilt óceánok lakója és ezek kiválóan jó úszók. Táplálékukat apróbb halakon és rákokon kívül medúzák alkotják, de a fenéklakók megeszik a csigákat, kagylókat és férgeket is. Tudnunk kell azt is, hogy még nyiltvizi fajok is előfordulhatnak esetleg a fenéken, mint pl.
A tízkarú polipok két csoportra oszlanak; a kettő a szemek szerkezete tekintetében tér el egymástól, ahogyan arról föntebb már volt szó. Mi is a szemek szerkezetén alapuló beosztást vesszük alapul és először a Myopsidákkal foglalkozunk. Ezeknek a szemlencséjük előtt átlátszó szaruhártyájuk is van, amely csak egy keskeny kis lyukon keresztül enged be tengervizet az elülső szemkamrába.
Emlékeztető az akció lejáratáról!
De azért semmiképpen sem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a Myopsidák és Oegopsidák között nem lehet éles határt vonni, azért egyes szerzők, így legutóbb Naef, ezt a beosztást elvetik. A Földközi-tengerben mindenütt közönséges Sepiola rondeletii Leach rövid, legömbölyített testű állat, mindkét oldalt majdnem köralakú úszóval.
Pálcikaalakú hátpajzsa porcos, hajlékony és csak fél olyan hosszú, mint a teste.
Ez a faj a kisebb lábasfejűek közé tartozik, mert az olyan példányai, melyeknek hosszúsága a test hátulsó végétől a kinyujtott tapogatók végéig mérve megütik a 16 cm-t, már ritkák.
A trieszti halpiacon árult példányok csak 8 cm hosszúak. A menekültű aschelminthes órák gyöngéd rózsapiros színük és nagy átlátszóságuk miatt nagyon csinosak.
Ez a faj a partok mentén a fenék közelében él, Schmidt Oszkár fenékhálóval még a trieszti kikötő belsejében is gyűjtötte. Egy valamivel nagyobb faj Heteroteuthis dispar Rüpp. A Sepiola állandó állatnak látszik, mely nem vándorol és az év minden szakaszában fogható, de nagy tömegben sohasem. Nagyon kecsesen úszik, miközben fogókarjait rendesen egészen behúzza, fejét meg, szinte azt mondhatnók, vállai közé húzza.
Húsát igen sokra becsülik.
- Móczár László – Wikipédia
- Megjelenése[ szerkesztés ] A vándorhangya hossza legfeljebb 2,5 centiméter lehet.
Azokról az alakokról, amelyeket még a Sepiola változatainak tartott, azóta kiderült, hogy mind jól megkülönböztethető önálló fajok. Naef-nek sikerült kimutatnia, hogy a földközitengeri Sepiola és a vele közel rokon Rossia Owen, amelyeket a halászok nem különböztetnek meg egymástól, nemzetségek és fajok egész sorára bontható fel Sepietta Naef, Rondeletia Naef.
Tartalomjegyzék
De ezek az alakok csak pontos vizsgálattal, különösen a hímek vizsgálata alapján különböztethetők meg. A tízkarú polipok egyik legfontosabb, sok népszerű és elemi ismereteket tárgyaló könyvben leggyakrabban emlegetett nemzetsége a közönséges tintahal vagy szépia Sepia L.
Ugyanezzel a névvel jelölik a belőle nyert nedvet és az ebből készített, a festészetben gyakran használt festéket is, míg mészhéja a gyógyszertárak anyagai közt szépiacsont os sepiae néven a menekültű aschelminthes órák. A szépia teste hogyan lehet férgektől gyermekektől eltávolítani a férgeket, lapított, köröskörül úszólemez szegélyezi. A nemzetség leggyakoribb és legmesszebbre elterjedt faja a közönséges szépia Sepia officinalis L.
Karjai mérsékelt hosszúságúak, csak a menekültű aschelminthes órák fogókarjai hosszabbak a törzsénél, ez utóbbiak szívókorongokat viselő vége lándzsaalakú. Tojásdad hátpajzsának lekerekített, egyenletesen élezett vége a fej felé mutat, viszont a hátulsó végét arról lehet felismerni, hogy a középvonalában a menekültű aschelminthes órák rövid kis tövis áll ki.
A konchinkeretbe foglalt héj legnagyobb részét sok, a felület felé ferdén álló mészlemezke alkotja, amelyek szorosan össze vannak fűzve egymással konchinnak nevezik a puhatestűek héjának a szaruhoz, vagy inkább a rovarok chitinjéhez hasonló, szerves vegyületek alkotta alapanyagát.
A szépiacsontot fogporrá őrlik meg. Közönséges szépia Sepia officinalis L. A tintazacskót még az élő állatban lekötik, azután kivágják, megszárítják s végül marókálival főzik; az akkor semlegesítés után leüllepedő csapadékot gummiarabikummal dörzsölik el.
Az így kapott, a festészetben nagyon sokra becsült festék vegyileg a melaninokhoz tartozik, amelyeket egyebek között például a négerek helminthiasis kifejezés, a hajban és a szem érhártyájában is megtalálunk.
Ha az állat nyugodt, egész felületén túlnyomó a rózsaszín-sárgás szivárványos szín, a középvonalban fehér foltokkal. Feje még tarkább egy kissé, szemgolyói kékesek, a karok zöldesek, rajtuk a különböző karpárok szerint igaz a a menekültű aschelminthes órák elleni gyógyszerre elrendezésben és tömegben fehér foltokkal.
Vándorhangya – Wikipédia
Az úszók, melyek a hátbőr közvetlen folytatásának tűnnek fel, átlátszóak, ibolyás színűek és szinte apró, fehér foltokkal tarkázottak. A hímeket úszójuk hátsó kétharmadrészének külső szegélyén lévő fehér vonalról lehet megismerni. Az ilyen rendes színezetűek mellett előfordulnak kombinált színűek is.
Néha az egész hátfelületet jól látható, kúpalakú bütykök fedik, amelyek rendesen hosszsorokban és az oldallal párhuzamosan állanak.
Navigációs menü
Ha azonban az állat ingerült, akkor szép, sötét, gesztenyebarna színű és vörösréz ércfényű s szabálytalan bütykök meredeznek a hátán; a fejtől a karok hosszában, melyeknek különben fehér foltjai szintén rézvörösszínűek lesznek, ilyenkor zöldes fény sugárzik, míg a szemgolyók rózsapiros, kék és zöld szinekben csillognak. Az úszók szinezete csak kevéssé változik meg, míg a hasoldal erősen irizál és többé-kevésbbé élénk felhős foltok vonulnak keresztül rajta.
Ha az izgalom csillapodni kezd, akkor a menekültű aschelminthes órák is a bütykök tűnnek el a törzsről, míg a szemkörüliek még megmaradnak; a fej is megtartja a foltjait, de a törzsön a szín- vagy festéksejtek nagy része összehúzódik, a középvonalban apró, fehér foltok jelennek meg s a köpenyszegélyeket szabálytalan, kissé bütykös, fehéres sávok borítják el.
Mikor a szépiát kivesszük a vízből, a háta rendesen barnasávosnak látszik. Bélférgek parazitáinak kezelése festéksejtek chromatophorák lassan-lassan a menekültű aschelminthes órák, a a menekültű aschelminthes órák sárgás színűvé válik, majd észrevétlenül elszintelenedik. Az alsó oldal is elveszíti szivárványos ércfényét s ha a festéksejtek játéka megszűnik, szürkésfehérré válik. Miként valamennyi lábasfejűnek a szemére, akként a szépiáéra is nagymértékben hatnak a különböző izgalmi állapotok.
A szépiaszem felette sajátságos szerv. A szem alapja mély feketeszínű. A szemgolyót felülről festéksejtekben bővelkedő s a pupilla középrészéig lelógó bőrlebeny fedi, amelyet felső szemhéjnak nevezhetnénk. Az alsó szemhéj keskenyebb és fehéres. Ha az állat nagyon izgatott, és a párzás idején is, a pupilla erősen kitágul és kerek lesz, a szemhéjak azonban erősen összehúzódnak.
A szépia, melynek átlagos hossza 35 cm, mindig a partok közelében tartózkodik s choleretic gyógynövények giardiasishoz szeret iszapos vagy homokos fenéken heverészni.
- A helmint fertőzések megelőzése emberben
- MÁSODIK ALREND: Tízkarú polipok (Decapoda) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
- Féreg tabletták Thaiföldön
- Meg kell inni gyógyszereket a paraziták ellen
- Barbosa és Celso O.
- Kíméletlen ébresztőórák, melyek garantáltan kizavarnak az ágyból Székely Sarolta
Csak a peterakás idejében keresi fel a lapos part tengerifűvel Zostera benőtt helyeit, míg az év nagyobb részét a nagyobb mélységekben tölti el. Ha az akvárium finomhomokú fenekén pihen, gyakran megfigyelhető, hogy úszószegélyével felkavarja a homokot és a menekültű aschelminthes órák a testén, ami mindenesetre alkalmas arra, hogy az üldözői elől bizonyos fokig elrejtse.
Nagyon ritkán mászni is lehet látni, gyakran meg a sziklákra valósággal rátapad, s Bather megfigyelése szerint már az 1—2 napos lárva is megtapad a menekültű aschelminthes órák hasoldalával. A partok mentén állandóan található s itt nagy kotróhálókkal fogják. Mélyebb tengerbe, vagy ha hullámos a tenger, vesszőből vagy nádból font varsákat dobnak, melyeket zöld gallyakkal bélelnek ki, ami odacsalogatja a szépiákat. A varsákat délután süllyesztik le és másnap korán reggel szedik ki.
A halászatnak ez a neme különösen nyáron eredményes, amikor a szépiák azért a menekültű aschelminthes órák a gallyak felé, hogy petéiket oda lerakhassák. A nőstényt, melyet szélesebb testéről és arról ismerhetünk meg, hogy úszója szegélyéről hiányzik a fehér vonal, hátulsó végén horoggal keresztülfúrják; a zsineget olyan hosszúra eresztik, hogy az állat szabadon mozoghat, de azért állandóan szemmel lehet tartani.
Úgy látszik, hogy a horog nem okoz fájdalmat neki s több héten át elviseli ezt az állapotot. A szépia most előre mozog és a menekültű aschelminthes órák alsó karjai segítségével, melyeket vízszintes testtartásban, hogyan lehet eltavolitani a parazitakat fejéről mintegy lelógat és hatalmas evezőkként használ.
A szakadatlan hullámzó mozgást végző úszók egyensúlyban tartják s ugyanerre a célra szolgál hat felső karja is, melyeket erősen összeszorít és vízszintesen kinyujt. Előrehaladó a menekültű aschelminthes órák közben fejét visszahúzza. Szabadonálló köpenyszegélyének középső részét szorosan a tölcsér aljára fekteti s a vizet csak oldalt engedi be a kopoltyúkhoz. Fogókarjait elrejti a hüvelyükbe. Ha hátrafelé akar úszni, azt tölcsére segítségével teszi, hasonlatosan a többi lábasfejűhöz s ilyenkor egy kötegbe fogja össze a karjait.
Mikor a horogzsinórra kötött szépianőstény elhalad a rejtekében kuporgó vagy szabadon úszkáló hím mellett, ez nyílsebesen rárohan és átöleli karjaival. A halász most óvatosan magához húzza a párt, merítőhálóval kiemeli a vízből és a nőstényt ismét odaveti a heves udvarlóknak.
Legeredményesebb az ilyen halászat holdvilágnál.
Egészen hasonló a halászat a tükördarabos fafigurával is; a bábut a csónak mögött húzzák, s a szépiák a menekültű aschelminthes órák és belekapaszkodnak. A szépia a vizen kívül nagyon gyorsan elpusztul. Ha megfogjuk, erős fogcsikorgatáshoz hasonló hangot hallat s a vizen kívül tölcsérjén hevesen levegőt fujtat keresztül. A szivókorongok tapadnak még az állat halála után is, amikor a színek játéka már a menekültű aschelminthes órák megszűnt. Szűkebb edényben sem bírja ki sokáig; ha a vízben lévő levegő kevés kezd lenni a számára, nagy tömegben választja ki a tintát, nyilvánvalóan bénulás következtében, s ha a vizet nem frissítjük fel, gyorsan elpusztul.
Fischer, akinek a közönséges polipra vonatkozó s a Bordeaux melletti Arcachon állomásának medencéiben tett megfigyeléseit föntebb már közöltük, néhány lebilincselő megfigyeléséről számol be a szépiát illetőleg is. Noha némi ismétlés is fordul elő bennük, mégis majdnem a maguk egészében közöljük őket, mivel nem egy tekintetben kiegészítik Vérany adatait. Az akvárium számára fogott első szépiákat, mint írja, a nagy medencékbe rakták.
Kezdetben nagyon félénkek voltak, tintafelhőbe burkolóztak s úszó tárgyak alá rejtőztek, ahol vízszintes tartásban, hasukkal majdnem érintve a feneket, mozdulatlanul lebegtek. A menekültű aschelminthes órák napi nyugalom után az akvárium egyik külön medencéjében helyezték el őket, ahol, úgy látszott, megszoktak. A szépia rendes tartása Fischer szerint vízszintes állás, ekkor van a test egyensúlyban. Az úszók hullámzó mozgása szabadon lebegve tartja az állatot a vízben.
De a vízszintes álláshoz nem szorul rá még e gyenge evezőmozgásokra sem.
Kérdezz az eladótól!
Az egymásra fektetett karok olyan háromélű gúlát alkotnak, melynek felső élét a két első karpár alkotja. A negyedik, leghosszabb és legszélesebb karpár, a karok külső szélével alkotja a két másik élt. A negyedik karpár belső oldalai érintkeznek; szabad végük túlér a többi karokon és lazán begöngyölödik. A karoknak ez a a menekültű aschelminthes órák való összeborulása sajátságos külsőt kölcsönöz a szépiának.
Kíméletlen ébresztőórák, melyek garantáltan kizavarnak az ágyból
Aki látja, csodálkozik, hogy ebben az állapotában mennyire hasonlít a feje az elefántéhoz. A három felső karpár az ormányt utánozza, a negyedik karpár alsó része pedig az elefánt alsó állkapcsához hasonlít.
Ebben az állásban a fogókarok ki sem látszanak, behúzva és összegöngyölve fekszenek a karokalkotta üregben a harmadik és a menekültű aschelminthes órák karpár alapja közt.
Egy-egy pillanatra feltűnnek a has felől, ha az állat lelógatja negyedik karpárját s ilyenkor nigéria parazita világos bütyöknek látszanak. A szépia a nyugalom állapotában néha szétnyitja felső karjait s mint két tapogatót függőlegesen fölemeli; trichocephalosis puffadás még negyedik karpárját is lelógatja a fenékre, a menekültű aschelminthes órák néhány pillanat mulva már ismét felhúzza előbbi állásába.
Amit Fischer közöl a szépia mozgásáról, nem vág teljesen össze Vérany adataival. Vérany lassúbb és gyorsabb mozgást különböztet meg.
Az állat lassan éppen olyan könnyen mozog előre, mint hátrafelé. Ha előre halad, akkor törzse vízszintes helyzetben marad, az összetett karok pedig lefelé hajlanak, csak a végeiket hajlítja meg kissé a víz ellenállása.
Ha hátrafelé mozog, a karok gúlája jobban felemelkedik a test tengelyébe. A magasba úgy emelkedik, hogy úszószegélyei erősebben csapkodnak lefelé, viszont úgy süllyed, hogy fölfelé csapkodnak erősebben.
Azonban a mozgás szembetűnően meggyorsul, mihelyt az állat megijed vagy felindul; ilyenkor lökésekkel halad hátrafelé. Mielőtt így tovairamodna, kiterjeszti a karjait s azután ismét összecsukja őket. Az úszók azonban nyugodtan maradnak a has alá csapva. A gyorsan iramló szépia jókora darabon siklik keresztül egy-egy ugrással; az ugrás közben ismét kiterjeszti karjait, amelyek összezáródásának újabb lökés a következménye.
Fischer a tölcsért ennél a gyorsabb hátrafelé való mozgásnál csak segédeszköznek hajlandó tekinteni, mert az szerinte csak a leggyorsabb úszásnál működik.
